Na, megint nem írtam egy jó ideje. Ennek az oka leginkább az, hogy lett munkánk...és mostanáig ki is tartott. Kényszerűségből újra pihi van, és Catia V5 autodilettáns módon való elsajátítása...vagy legalábbis erre tett kísérlet.
Persze nem úgy van ám az, hogy van a cégben egy "Kátya", és felteszem a gépre, aztán hadd szóljon... Torrenten szépen illegális szoftver, mint olyan megkeres, és számítógépre feltelepít... A legviccesebb a dologban az, hogy van a vezetőségben olyan elvetemült, aki már ezzel számol, mint lehetőséggel...mármint, hogy mi itt majd ebben fogunk tudni munkát végezni. Azért ez így kicsit humoros...
Egy szoftverrel, amit gyakorlatilag nem ismerek, és ami elméletben fenn sincs a gépen (ennél fogva illegális és bűntetendő), végezzek el egy munkát. "Na brávó", ahogy a nagy bajszú öreg fószer mondta a Sissi-ben, vagy 35 éve... (mittoménmár, mi volt a neve...)
Más...legyen egy kis polityika...
Legjobb Ferencünket menesztették (vagy ment magától...számomra ez a rész még egy fehér folt)...van ilyen. O. Viktor és bűnbandája persze azonnal habzó szájjal csapott le a lehetőségre, hogy ők előre hozott választást akarnak, meg parlamentet feloszlatni...ez nem volt túl meglepő. A másodikkal még azt mondom, egyet is értek. De ha rajtam múlna, ugyanhogy por lepné a bársony székeket, mert egy zsíros szemétláda se tenné rá a seggét, hogy ott tovább zsírosodjon, az tuti.
De választás? Könyörgöm...! Nem vagyok egy politikus, de még csak egy mezei zseni se, de még én is tudom, hogy a választás, meg a kampány, meg mindenféle "szavazzá rám, mer attól lesz neked jó" duma bizony komoly pénzbe kerül, amire most nemigen van keret.
A baj mondjuk az, hogy az ilyesmire mindig jut, és a sök görényivadék majd kibulizza, hogy legyen választás, aztán odaülnek, mindent rákennek az előző ciklusra, és szépen lefölözik azt a kevés hasznot is, amit a komcsi banda még meghagyott. Szerintem erre most nincs szükség.
Akárhogy is lesz, én nem megyek el szavazni, az biztos... Kell az nekem, hogy aztán álmatlanul forgolódjak, mert nekem is volt részem abban, hogy AZOK OTT vannak... inkább dugom a fejemet homokba, mint a struccok, és nem érdekel, mi van körülöttem. Lehet erre azt mondani, hogy hülye taktika, de aki ezt mondja, azzal a mihez tartás végett közlöm: az nem demokrácia ám, hogy 4 évente egyszer elmegyünk szavazni, aztán kuss a nevünk, és nyírnak minket, mint a bamba birkákat...!
Fecókára visszatérve: minden normális kultúrában az embereknek felelniük kell azért, amit rájuk bíztak. F ebben az esetben szimplán csak lemond, és erre még büszke is. Komolyan mondom, teljesen biztos vagyok benne, hogy az én értékítéletem hibás, de a pali annyi kárt okozott az országnak, hogy minimum lógnia kéne, de ha már erre nincs lehetőség, legalább elásni valami nyirkos, föld alatti cellába egy jó időre. mondjuk olyan 40 évre. A következő léhűtő meggondolná, hogy milyen stratégiát válasszon...
De nem kenem csak rá a szószt... Vannak ott még páran, akiket felelőssé lehetne (értsd: kellene) tenni a kialakult helyzetért. O(rsós) Viktor ugyanúgy egy hataloméhes szemétláda, mint ahogy az összes többi is az (tisztelet a kivételnek - innen látszik, hogy a remény tényleg örök).
Most persze megy a huzavona, ki legyen a következő Don. Ép eszű ember nyilván nem vállalja el, mert ki az, aki nyakig érő, hullámzó sz.rtengerbe akar fejet ugrani, így esély nincs rá, hogy normális, cselekvőképessége teljes birtokában levő, hiteles emberke legyen a führer. Megint jön majd valami szerencsétlen hülye, aki nem oda való, és akit lehet a háttérből szépen mozgatni. Ez Magyarország.
Emlékszem, mekkora szégyen volt, mikor elterjedt a híres mondat: "A hárommillió koldus országa lettünk" Szerintem nem ártana újraszámolni, mert ez a szám már biztosan idejétmúlttá vált...
Eljött az az idő, mikor elválasztom a kellemeset a hasznostól. Aki ismer, az tudja, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva a fejem tele van mindenféle hülye adattal a lekülönbözőbb témakörökre vonatkoztatva, és egy-egy beszélgetés során néha kényszer is érzek, hogy ezeket elmondjam. Persze ahhoz nem elég ez a rakás információtöredék, hogy az ember egy műveltségi vetélkedőn meggazdagodjon belőle, csak a "helyet foglalja". Mindig bosszantott, hogy miért nem tudom lecserélni ezeket egy, de hasznos információcsomagra.
Most azonban rájöttem, hogy ha már egyszer van, legalább kiírom magamból, amit lehet. Ezen felbudulva nyitottam egy másik blogot (cím oldalt "érdekességek" névvel), amiben ezeket az információmorzsákat írom le a világ dolgairól, hátha mást is érdekelnek. Ez nem egy "rejtőzködős" blog, és ott semmi nem fog utalni az ittenire, ha valakinek van kedve, nyugodtan terjessze. Persze nem kötelező. Ha egy komment se lesz is menni fog a dolog tovább, ez lesz az agyamon a biztonsági szelep :D
Egy szó, mint száz, széles skálájú témákból merítve fogok számomra érdekes információkat hozni, és lehetőleg rövid, pár sosros környezetben tálalni ezeket.
Sokat gondolkodtam már azon, mitől lesz egy ember az, aki. Van-e olyan, amit valamilyen, még ismeretlen módon magunkkal hozunk, egy amolyan eredendő személyiség, vagy minden, amivé válunk tanulási folyamatok, és a minket ért ingerek eredménye? Én személy szerint ezt nem tudom.
Az viszont biztos, hogy ahány ember, annyi féle személyiség van.
A minap írt nekem valaki "lávponthu"-n, hogy szívesen megismerne. Mondom nosza, uccu neki, ismerkedjünk! Azon melegiben meg is adtam az MSN címemet, mondván folytassunk már kommunikációt online módon, az e-mail lassú, vontatott, stb... Azt hiszem innen is látható, mennyi ilyen eset van...mit mondjak...nem kell a címeket kilóra törölnöm az MSN listámból...na mindegy.
A fent emlegetett hölgyike aztán felvett a saját msn-jére, és beszélgetni kezdtünk. Már az elején gyanítottam, hogy nem lesz totálisan zökkenőmentes a bimbódzó kapcsolat, mikor elhangzott a kérdés: "Te komoly kapcsit keresel?" Nem, bazeg, nem keresek "kapcsit"...grrrr! És ezt egy 29 éves nőtől! Mert azt mondom egy 15 éves kiscsajtól rendben van, hogy nem alakult még ki benne az az érettségi szint, ami kell ahhoz, hogy az anyanyelvét legalább normálisan beszélje...de egy felnőtt embernél bátorkodtam volna feltételezni, hogy nem kapcsit szeretne, és le tudja írni a kib.szott VAGYOK szót, és nem rövidíti "vok"-ra. Az ilyesmi kegyetlen módon fel tud dühíteni...de most nem idegeskedtem. Magamban szépen egyre lejjebb helyeztem a nőt azon a képzeletbeli ranglétrán.
Persze volt még adalék ezen kívül is...pl. az, hogy minden igyekezetem ellenére nem tudtam megtalálni vele a közös vonalat, amin elindulva legalább minimális szintű eszmecsere kialakulhatott volna köztünk. Kérdeztem szépeket, válaszolt két szóban... Inkább nem részletezném és csontoznám ki azt a nettó fél órát, amit beszélgetéssel töltöttünk, de a végén már én is úgy voltam, hogy hagyjuk egymást szépen békében, és ki-ki találja meg MÁSHOL azt, akit keres! Aztán ebben meg is egyeztünk... Mit mondjak...nem lesz szükségem extra folyadékbevitelre, hogy a síráskor kikönnyezett nedvességet pótoljam, de talán azt is meg merem kockáztatni, hogy nem megyek a Dunának se a nem megfelelőség okozta sokktól (messze van, akkor inkább már Rába...).
Egy szó, mint száz, egy valamire nagyon jó volt a sorsnak ez a kis bemutatója: sokkal, de sokkal jobban fogom értékelni ezután azokat az embereket, akikkel nap mint nap beszélgethetek szinte bármiről, és akiknek vannak saját gondolataik is!
A használtautó vásárlásos bejegyzésben legutóbb addig jutottam el, hogy a karosszéria átvizsgálása után ideje áttérni a motortérre, és a motorra is.
Sok eladó azonnal indítaná a kocsit, de ne engedjük meg neki, mielőtt körbe nem néztük az egész autót rendesen (a cikk előző részében részletezett karosszériavizsgálatot is beleértve)!
A motor vizsgálatához először nézzük át a motorteret!
Függetlenül attól, hogy dízel, vagy benzinmotorról van-e szó, a motor külső állapota sokat elárul arról, min ment keresztül eddig az autó.
Amit nézzünk meg: mennyire koszos a motor. A használt kocsik tömítései a legtöbb esetben engedik az olajat, típustól, futásteljesítménytől, használat módjától függő mértékben. (Pl. az Opel régebbi motorai nagyon piszkosak tudnak lenni).
Ha olyan motort látunk, ami túl tiszta, akkor gyanítható, hogy a tulajdonos az eladás előtt lemosta, vagy lemosatta azt. Ilyenkor mindig kereshetünk olyan helyeket, amiket még a nagyon alapos emberek is felületesen mosnak meg, mert csak nehezen hozzáférhetők. Ezek általában a motor utastér felőli részei. Ha a motor újabb konstrukció, a motortér szinte teljes egészében burkolt, itt a motor vizsgálata szinte lehetetlen.
A régebbi típusokhoz visszatérve...
Ha túl olajos, vagy túl tiszta motort látunk, mindenképpen érdemes átgondolni, hogy meg akarjuk-e venni a kocsit. Persze ez nem egzakt tudomány. Egy külsőre nagyon szennyezett motor is lehet jó, és a fordítottja is igaz. De az esetek nagy százalékában az ilyen módon levolt következtetés helytálló.
Fontos, hogy megvizsgáljuk: a motor volt-e már szervizelve, esetleg került-e sor felújításra. Megkérdezhetjük a tulajdonost is, de ha saját magunk akarunk ennek utána járni, tüzetesebben kell a motort megvizsgálni. Ehhez nem árt, ha rendelkezünk némi háttértudással is (ha valami nem lesz érthető abból, amit felsorolok, akkor elnézést...).
A megbontással járó motorjavítások esetén a felületeket összeszereléskor tömíteni kell. Ezért a javítások nyomait a megbontási helyeknél látható tömítő massza nyomai alapján is lehet azonosítani. Ezen kívül a megbontott vízcsövek üzemanyag-vezetékek, stb. bilincseit érdemes szemügyre venni. Megbontáskor ezek nem minden esetben távolíthatók el úgy, hogy aztán az összeszerelés során újra felhasználhatók legyenek. Ilyen esetben újakkal pótolják őket.
Ugyanez a helyzet, ha szemmel láthatóan új alkatrészt találunk a motortérben. A felsorolt dolgok mindegyike megbontásos javításra utaló jel lehet. Ilyen esetben mindig tegyük fel a kérdést az eladónak, hogy miért került sor a javításra.
A motor vizsgálatánál fontos szemrevételezni a hengerfej-tömítést is. (az ilyen dolgok miatt is jó, ha tapasztalt szakembert viszünk magunkkal) Ezzel azt vizsgáljuk, hogy a motor hányszor esett át nagy javításon azzal, hogy a tömítés vastagságára utaló ú.n. „ékek” számát megkeressük. Ez rendszerint jól látható helyen van, hiszen cserekor tudnia kell a szerelőnek is, milyen tömítést kell rendelnie az összeszereléshez.
Az ékek száma a hengerfejtömítés vastagsági lépcsőire utal. Minél nagyobb ékszámú tömítésről van szó, annál többször javították köszörüléssel a motort (persze ez nem feltétlenül egyezik meg a tényleges javítások számával, de MINIMUM értéket ad erre nézve) Ezek a jelölések rendszerint a tömítés szélén ék („V”) alakban (innen az elnevezés) ejtett bemetszések, egymáshoz közel, vagy ugyanígy a tömítés szélén lévő kis átmérőjű furatok.
3 ékes tömítés
Ha a tömítést is megvizsgáltuk, jöhet a hűtővíz, és a kenőolaj.
Az előbbit két módon is kell majd vizsgálni. Az első, hogy a motor álló állapotában a hűtővíz-tartály sapkáját levéve a színét vizsgáljuk. A legtöbb, régebbi gyártmányú motorban a hűtővíz rozsdás színű, amit a motorblokk belső felülete okoz. Az újabb típusoknál a motorblokk könnyűfém-ötvözetből készül, ilyen esetben nincs rozsdás szín. Amit vizsgálni kell, az elsősorban az, hogy a motorban friss hűtőfolyadék van-e, vagy sem.
A kenőolaj vizsgálatánál is először az olajbetöltő-nyílás sapkáját vegyük le, majd nézzük meg a sapka belső felületét! Ha azon világos színű lerakódás van, az arra utal, hogy a sapkán pára válik ki a motor üzeme során. Ezt nem csak egy dolog okozhatja: lehet attól, hogy a tulajdonos rövid utakon használja a kocsit, így a motor belső terében levő levegő páratartalma kicsapódik a sapkán (azon a ponton, ahol a belső meleg, és a külső hideg levegő a legközelebb van egymáshoz), de nem üzemel a motor elegendő ideig ahhoz, hogy ez a kicsapódás „lemosódjon”.
A második lehetőség, hogy a motor nem megfelelően működik, és a kenőolajba hűtővíz kerül. Ez a nagyobb probléma, ilyenkor a motor javításra szorul(na).
A második dolog, amit a kenőolaj vizsgálatánál meg kell tennünk, az olajszint mérésére szolgáló „nívó” pálca kihúzása. Ezzel könnyen meggyőződhetünk, hogy a tulajdonos fordított-e kellő figyelmet a kocsira, vagy sem.
A pálca kihúzása után az első, hogy az olajszint megfelelő legyen. Aki arra sem veszi a fáradtságot, hogy a kocsijában az olajszintet megfelelő határok között tartsa, attól nem szabad autót venni!
A másik, hogy az olaj színe, és viszkozitása (a viszkozitás az olaj „hígfolyósságát” jelenti). A nívópálcát kihúzva gyakorlatilag minden autóban feketének látszik az olaj. A normális eset azonban az, ha nem feketedik be teljesen. Ezt úgy tudjuk nagyon egyszerűen eldönteni, ha a pálcáról az ujjunkra cseppentünk, majd kicsit eloszlatjuk a cseppet. Így a vékony réteg kenőolaj színe a világos háttér (az ujjunk) előtt jobban kivehető. A sötétbarna/barna színű olaj elfogadható.
A kocsi tényleges beindítása előtt még egy dolog van, amit ellenőrizni kell: hideg-e a motor. Dízel motor vásárlásakor ezt különösen érdemes figyelni, sőt, aki teheti, dízelmotoros autót télen vegyen, amikor a kinti hőmérséklet alacsonyabb. Benzinmotoros kocsinál ez annyira nem lényeges, de arról, hogy nem „melegítették be” nekünk a kocsit, mielőtt odaértünk, mindenképpen érdemes meggyőződni.
Következhet az indítás!
Benzinmotoros kocsinál nincs különösebb dolog, amire figyelni kell indítás előtt, de dízel esetében fontos, hogy csak egy izzítást engedjünk meg akkor is, ha a tulajdonos indítja a kocsit, és nem mi magunk!
Mindkét motortípusnál fontos figyelni az indítás „gyorsaságát”, azaz, hogy kb. hány fordulatot tesz meg a motor, mielőtt üzemelni kezd. Benzinmotor esetében 2-3-4 fordulat az elfogadható, utána a motornak kiegyensúlyozottan kell járnia. A benzinmotorok működési elve miatt ezek nagyon ritkán indulnak „pöccre”, azaz az első fordulatra, ez nem hiba.
Dízelmotornál szintén fontos, hogy a motor indulás után kiegyensúlyozottan járjon, ne „dadogjon”. Ha azt tapasztaljuk, hogy a motor indítás után egyenletlenül jár, az minden esetben valamilyen hibára utal. A benzin üzemű motorokkal ellentétben a dízeleknél a jó, és jól beállított (a kettő nem ugyanaz) motorok már az első fordulatra indulnak.
Indítás után (közben) figyelni kell a kipufogóból távozó füst színét is. A különböző színű füstök a motor állapotára utalhatnak.
Ha a füst kék: a motor valószínűleg kopott, vagy tömítettségi gondok vannak, az égéstérbe kenőolaj kerül. Óvakodjuk attól a motortól, amely kék füstöt bocsát ki!
Ha a füst fehér: (nem összetévesztendő az indítás után pár perccel megjelenő gőzzel!!!) az égéstérbe víz kerül, mindenképp kerülendő vétel!
Ha a füst fekete: Akkor elsősorban dízel motorról van szó J… A fekete füst a dízel motorok velejárója. Mértékére jellemző az ú.n. opacitás, azaz a fényáteresztő képesség. Ezt nem részletezném, de ezt is mérik, mikor a kocsi zöldkártyát kap (vagy nem kap).
A dízel füstölést alapvetően a motorban lejátszódó égés „tökéletessége” határozza meg. Minél feketébb a füst, annál tökéletlenebb az égés. A nagyon feketén füstölő dízelmotor teljesítménye csökken, fogyasztása megnövekszik, stb… A legtöbb esetben a fekete füstöt csak beállítási probléma okozza (feltöltött „turbós” motorok kivételek).
Ennyit a motor próbaút előtti vizsgálatáról. Remélem, hogy lesz majd olyan, aki ennek hasznát tudja venni, és a körmönfont eladók nem tudják behúzni a csőbe. 
Jó kocsivásárlást mindenkinek! 
Amint látjátok, két új blogajánlattal bővült oldalt a kínálat. A két blog, amit a figyelmetekbe ajánlok, teljesen különböző műfaj.
Iosephus blogja inkább tudományos, és a világban, tudományban, történelemben, stb. fellelhető érdekességeket taglalja. Nekem nagyon tetszik, hogy van valaki, aki ezeket összegyűjti.
Dreamdancer teljesen más tészta. A pasas totálisan kész, rendszerint a hétköznapjairól ír (amik azért nem annyira hétköznapiak...), szerintem poénos stílusban. Én legalábbis jókat röhögtem az elbeszélésein. :)
Megint kaptam egy kis melót. Fura, hogy már ez is hír értékű...na mindegy. Nem túl sok, de legalább van. Épp a "T. megrendelő" válaszára várok, addig írok egyet.
Vasárnap rendeltem számítógép alkatrészeket az ipon.hu-ról. Videokártyát, memóriát, ilyesmit. Megrökönyödve kellett tapasztalnom, hogy a DDR I árak komoly hegymászási státuszba kerültek, gigája szolid 12 ezer forintba kerül. Ennek egyenes folyománya képpen csak 512-est rendeltem. Recesszió van, nincs mit tenni. Igazából nem az enyémek a cuccok...hanem egy nyugdíjas házaspárnak készül a masina, ők meg nem akarnak túl sok mindent kihozni a technikából, elég lesz nekik ez is. Minek verjem őket felesleges költségbe...
Naszóval. Az iponon mindegy, mit és milyen értékben rendel az ember, 2400 jó magyar forintot kérnek el csomagolás és kiszállítás címszóval. Vérlázító. Pláne, ha azt nézem, milyen állapotban kaptam meg a csomagot... Egy nyomorult folpakkal körbetekert, egymásra rakosgatott cuccok. Szégyen... Legalább egy közös dobozba beletehették volna, ha már elkérték az árát. Eddig nem rendeltem tőlük semmit...és szerintem ezután se fogok.
Tegnap volt tánc is. Valahogy nem éreztem a dolgot. Teljes misztikus homály lengi körül számomra a saját ingadozó teljesítményemet táncilag. Néha csont nélkül veszem az akadályokat, sőt...azt mondom, hogy jól ment a dolog, máskor meg olyan dolgokat hibázok el, amiket egyébként tudok, és egy átlagos napon álmomból felkelteve is meg tudnék valósítani. Azt hiszem, erre nem fogok önerőből rájönni.
Persze azért a tánc más eset egy kicsit...sok múlik a partneren. Nem elsősorban a tudásán...inkább a személyén. Van, akivel egyszerűen JÓ táncolni, van, akivel nem annyira (noha a tudása megvan)...
Most csak ennyi, megyek, és dolgozom is egy kicsit...
Akkor egy kis "hazai pálya"...
Nemrég olvastam Mebarak blogjában egy postot a Totalcar népítéletről, valamint magam is jártam már párszor használt autó után - több-kevesebb sikerrel, ezért úgy gondoltam, írok egy kis összefoglalót arról, mit hogy mikor, kivel, miért érdemes megtenni, megnézni egy használt autó megvásárlásakor, illetve megvásárlása előtt. Hátha valakinek hasznára lesz a dolog...
Manapság, pláne így a gazdasági válság kellős közepén valószínűleg egyre inkább többségben lesznek azok, akik nem új, hanem használt autóba invesztálják inkább az "állambácsi" által nagylelkűen náluk hagyott vásárlóerőt.
Mindenképpen nagyobb mérlegelést, odafigyelést, és szakértelmet igényel azonban egy használt autó vásárlása, mint egy új gépkocsié.
Első körben azt hiszem sorra kell venni azokat a szempontokat, ami alapján az ember a majdani autó típusát, altípusát kiválasztja:
1. Az első, és legfontosabb szempont mindenkinél, aki használt kocsit vesz, az az anyagi háttér. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb azt elmondani, hogy sose vállalja magát túl senki, aki használt autót vesz, de még csak az anyagi lehetőségei határát se feszegesse. Magyarul olyan árkategóriában gondolkodjon, aminél a megvásárlás, azaz az eladó felé történő kifizetést követően legalább 200 ezer forintnyi összeg rendelkezésre áll majd.
Erre azért van szükség, mert a megvásárlás után a kocsit át is kell majd íratni, stb, aminek szintén vannak költségei, de a használt autók esetében számítani kell felbukkanó, addig rejtve maradt problémákra is, amiket orvosolni kell.
2. A második szempont általában a személyes benyomás egy adott típussal kapcsoaltban. Ez az, amit a legjobb elkerülni, ha az ember objektíven szeretne dönteni, és mégis ez az, ami a legtöbb embernél többet nyom a latba, mint a sokkal lényegesebb műszaki jellemzők. (Pl.: csakis piros autó lehet, vagy épp a piros autó kizárt, stb...)
3. A harmadik szempont az elvárt jellemzők köre, azaz, hogy eleve követelményeket támasztunk a majdani kocsival szemben. Erre elsősorban azért van szükség, hogy szűkíteni tudjuk a választékot, és megkönnyítsük saját döntésünket, illetve a használati szándékból is adódhat (Pl. kombit keresek, mert tudom, hogy nagy csomagtartóra van szükségem).
Látható, hogy a három leírt tényező befolyásoló hatással van egymásra, és valamelyik téren mindenképpen kompromisszumot kell kötnünk, hogy a másikban kedvezőbb eredményt kapjunk.
Akkor kezdjük a lényeget is kivesézni: honnan lehet használt autóhoz jutni?
Erre többféle lehetőség is van:
1. Apróhirdetések alapján, a nyomtatott sajtóból. A tapasztalat az, hogy az újsághirdetésekben nagyobb arányban vannak jelen a magánszemélyek autóhirdetései, mint valamilyen kereskedő cégé.
2. Internetről: manapság az ember a legtöbb autóhirdetést az interneten találja, olyan oldalakon, mint pl. a www.hasznaltauto.hu ; www.autobazar.hu ; www.autovizsla.hu ; és még rengeteg hasonló oldal létezik, mindet lehetetlen felsorolni.
3. Rokoni, vagy közvetlen ismerősi kapcsolatkör alapján adódó alkalommal
5. Autó-márkakereskedések: általában kis választék van, elsősorban nagyobb értékű kocsikból, pl. lízingelési problémák miatt visszahívott kocsik, dílertelepen jégkáros autók, stb.
6. Használtautó kereskedéssel foglalkozó telepek: minden városban található belőlük legalább egy, de inkább több, vegyes választékkal mind az árat, mind a típust tekintve.
7. Külföldről történő gépkocsi behozás és forgalomba helyezés
A döntés szubjektív dolog, ebbe nem szeretnék belemenni, ki-ki tudja maga, mit szeretne, ileltve mik a lehetőségei...
Ha a döntés már megvan, vásárlás előtt a kocsit meg kell nézni.
Ha inteernetről választunk, előfordulhat, hogy nagy távolságot kell megtennünk azért, hogy megnézzünk egy kocsit élőben, ezért első körben mindig érdemes felvenni a tulajdonossal a kapcsolatot akár telefonon, akár e-mail-ben, és néhány, jó felbontású, nem homályos képet kérni tőle a kocsiról. Különös tekintettel az utastér vezető oldali részére, a karosszériára, és a motorra.
Ez elsősorban nem azért fontos, mert a képeken majd láthatjuk a kocsi hibáit, hanem azért is, mert képet kaphatunk arról, milyen az eladó személyisége.
Aki a kérésünkre kifogásokkal válaszol, esetleg nem akarja teljesíteni azokat, ileltve a személyes megtekintést erőlteti, azzal nem ajánlatos tovább folytatni az üzletet, hiszen akinek nincs a kocsival rejtegetni valója, annak miért állna érdekében megtagadni a vevő ezen kérését...
Tegyük fel azonban, hogy a következő szintre jutottunk, és a kocsi személyes megtekintése mellett döntöttünk. Mi az, amire ilyenkor mindenképpen figyelni kell? Mit kell először megnézni, mit nem szabad hagyni a tulajdonosnak, stb...
Az első szempont itt is a tulajdonossal való személyes kontaktus. Bármilyen furcsa is ez, az eladó személye a legfontosabb tényező autóvásárláskor! A gépkocsit bemutató személyek általában férfiak. Aki nem hiszi, járjon utána... :)
Fontos megfigyelni, hogy viszonyul hozzánk az eladó az első percekben. Kerüli-e a pillantásunkat, szemünkbe néz-e kézfogáskor, hogy mutatja be az autót. Aki pl. azt hozza fel a kocsi előnyeként, hogy "erős motor van benne, ezzel lehet tartani tartósan is a 140-150-es tempót", vagy "sokmindenkit le lehet vele gyorsulni egy lámpánál", az valószínűleg tapasztalatból beszél, vagyis a kocsi mindent kapott, csak kíméletet nem. Az ilyen kocsikat lehetőleg kerülni kell.
Érdemes megkérdezni az eladótól azt is, mivel foglalkozik, mire használta az autót, ileltve miért adja el. Aki (pl. vállalkozók, árubeszerzők, stb...) nagy terhelésre használja az autót, azt szintén érdemes elkerülni. Gondolok itt elsősorban a kombi járművekre, és a vonóhoroggal ellátott autókra. Senki nem vesz egy kombi autót, vagy fizeti a vonóhoroggal járó többlet költségeket, ha erre nincs szüksége. Persze lehetséges az is, hogy az eladóhoz is úgy került a kocsi, hogy már eleve rajta volt a horog, és nem használta. Ezt könnyen megállapíthatjuk, ha a vonóhorogra pillantunk. És már el is érkeztünk ahhoz a részhez, mikor a kocsi külső szemrevételezése kerül sorra.
A vonóhorognál maradva még egy pillanatig: ha a horog felülete rozsdás, akkor szemmel láthatólag nem, vagy ritkán használták, ha fényes, kopott, zsíros, akkor a horog használatban van.
A kocsi külső szemrevételezésénél alaposan járjuk körbe az egész autót. Ha nem vagyunk tapasztaltak és/vagy szakemberek, ha tehetjük, vigyünk magunkkal valakit, aki ért a dologhoz, és tudja, mit kell nézni.
A karosszéria értéke az autó össz értékének 40%-át adja, ezért ennek épsége nagy súllyal esik latba, és esetleges alkura jogosít fel bennünket.
Amit mindenképp érdemes megfigyelni: a fényezés. Alaposan, több oldalról nézzük meg a kocsit, hogy az egyes karosszériaelemek színárnyalatai nem térnek-e el egymástól. Ha eltérést tapasztalunk, az minden esetben arra utal, hogy a kocsi azon elemét vagy cserével, vagy átfényezéssel javították. Ennek okáról az eladót minden esetben meg kell kérdezni.
Fontos tényező még, hogy tudjuk: egy idósebb kocsin természetes dolog a karosszériahibák megléte, ileltve a fényezés lakkrétegének kopása. Ettől lesz a fényezés matt.
Ha pl. egy 15 éves autót nézünk meg, amin a fényezés úgy csillog, mintha akkor gördült volna ki a gyárból, az nagy valószínűséggel újrafényezés, vagy esetleg átpolírozás eredménye. Az ilyen kocsik megvételét kerüljük!
Szinte törvényszerű, hogy a használatban töltött évek nyomor hagytak a karosszérián (pl. kavicsfelverődés, kisebb rozsdafoltok, stb.). Akinek autója van, tudja, hogy ez teljességgel elkerülhetetlen, bármennyire si vigyázunk az autóra. Ha tehát a normál használatból eredő nyomok hiányoznak, ismét csak kezdjünk gyanakodni!
Ha távolabbról megnéztük, körbe jártuk, akkor ideje közelebb lépni a kocsihoz. A tapasztalat az, hogy a karosszériajavítást végzők általában nem végeznek tökéletes munkát, aminek a nyomai a kocsin fel is lelhetők.
Ezeket általában a nehezen hozzáférhető helyeken, vagy a szem elől rejtett helyeken kell keresni. Törött autóknál pl. gyakori hiba az elemek összeillesztésénél rosszul elköszörült ponthegesztések nyoma. Ez legkönnyebben az első aktók kinyitásával vehető észre. Az első sárvédő lemez, és a kocsiszekrény első függőleges tartó eleme (az ú.n. "A" oszlop) találkozásánál, ahol rendre láthatók az első sárvédő elem cseréjének nyomai.
A karosszérialakatosok a hegesztések, és a karosszériahibák eltűntetéséhez KITT-et használnak. Az anyagot az egyenletlen felületre felhordják, majd a kikeményedés után símára csiszolják. Ha ezt a műveletet a megfelelő szakember végzi, akkor a javítás szemmel nem látható, a kocsi esztétikai állapota tökéletes lesz.
Ez a legtöbb esetben nem így van. Ezért a kittel javított karosszérián a javítás (pontosabban a nem megfelelő csiszolás és festés) nyomai felfedezhetők. Ezeket semmiképpen ne a nagy felületeken (pl. motorháztető, ajtók, stb...) keressük, hanem a hajlatokban, nehezen hozzáférhető helyeken. Ilyenek pl. a küszöbök hajlatai, az üzemanyag-betöltő nyílás, és környezete, stb... (autótípusonként több-kevesebb ilyen terület van.
Ha van lehetőségünk ilyesmire, kérjünk kölcsön rétegvastagság-mérő műszert olyan ismerőstől, akinek ilyen van, és azzal felvértezve menjünk karosszériát vizsgálni. Ez az eszköz két fémlap (egy beépített, és a karosszéria fém elemei) közötti távolságot méri, azaz megadja, milyen vastag rétegben van jelen a felületen nem fémes anyag, (festék, kitt). Egy átlagos karosszéria festék-rétegvastagsága 100-150 mikrométer= "mikron" (1 mikrométer a milliméter ezred része) körüli, ez a fényezéstől is függ (azaz a felvitt festék minőségétől, és a lakkrétegek számától), ettől alacsonyabb is lehet. A javított autóknál ez az érték mindig magasabb, pl 200-300 mikron, a felvitt kittréteg miatt.
Ha az érték nagyon magas, pl. 400 mikron, vagy efeletti, az elvégzett javítás rossz minőségű volt (500 mikron pl. már fél mm...), vagyis a kocsi "kozmetikázott".
Ennyit a rétegvastagság méréséről.
Arra, hogy a kocsi törött/nem törött mivoltát megállapítsuk, mást is meg kell nézni. Frontális, vagy ú.n. "offset-frontális" ütközések esetén előfordul, hogy az ütközés ereje a karosszéria nagy részére átadódik, és deformációt okoz. Ezért érdemes megnézni a tetőlemezt is. Ezt kis szög alatt rápillantva tegyük meg, kisebb-nagyobb hullámokat keresve a tetőlemezben. Ha a kocsit valamikori tulajdonosa "fejre ejtette", a tetőlemezen valószínűleg ennek is nyoma maradt.
További támpont lehet, ha a karosszéria illesztési hézagait megvizsgáljuk. Az ajtók-motorháztető, csomagtartó-ajtó, lámpák, irányjelző búrák, stb melletti illesztési hézagnak mindenhol azonosnak, vagy közel azonosnak kell lennie. A durva, több mm-es eltérések a két oldali illesztési hézagok között, vagy a hézagok "elfogyása" majdnem biztosan javítás eredménye.
Ha a fentiekről mind meggyőződtünk, a karosszérián még mindig van mit "nézni". Fontos, hogy alaposan szemügyre vegyük a kerékdobok állapotát, és a gumik kopását. ha a kerékdobban friss festék nyomait fedezzük fel (általában nem szerelik szét teljes egészében az autót, arra nincs idő, csak a kerekeket letakarva festenek), esetleg a lengéscsillapítón is szóródott festék nyomait találjuk, kérdezzük meg az eladótól, miért festették át az autót. Ha azt állítja, hogy nem festették át, köszönjük meg, hogy megmutatta a kocsit, és jöjjünk el! Ez a jelenség leginkább a használtautó-kereskedésekben fordul elő.
A gumik kopásáról minden jogosítvánnyal rendelkezőnek tudnia kell, mi mit jelent: a gumiabroncs helytelen kopása helytelen üzemeltetést, és/vagy sérülést enged feltételezni. Az egyik (külső vagy belső) oldalon kopottabb gumiabroncs a kerékdőlés értékének hibájára utal. A mai (sőt, a 20 éves...) kocsikon ez az érték nem állítható, tehát valamilyen deformáció eredménye.
Ha már úgyis a kerékdobok környékén guggolunk, ne szégyelljünk a kocsi alá nézni. A kocsin leggyakrabban rozsdásodó karosszériaelemek a kerékívek (a kerékdobok határoló élei), az ajtók alsó része, az üvegeket tartó gumi elemek alatti takart felületek, és a küszöbök alsó része. Ne szégyelljünk lehajolni, és alá nézni tüzetezen, megkopogtatni (erre azért van szükség, mert sok esetben valamilyen anyaggal, pl. sziloplaszttal, vagy akár betonnal (!), stb. a küszöbön a korrózió okozta lyukakat eltakarják, majd ráfestenek)! Ezt mindkét oldalon tegyük meg, ne sajnáljuk az időt nagyon alaposan szemügyre venni a kocsit, mert magunknak spórolunk vele!
Miután a karosszériát ilyen módon körbejártuk, következhet a kocsi belső terének átnézése, különös tekintettel a vezető ülésre. Ez az a hely, ahol a kocsi üzemének 100%-ában van valaki (még jóhogy... :) ), így az állapotából komoly következtetéseket lehet levonni a bánásmódra, amit az autó kapott, illetve a futásteljesítményre vonatkozóan is.
A most következő felsorolásban szereplő dolgok típusspecifikusak, és több autót is meg kell nézni ugyanannak a márkának ugyanazon típusából, hogy az ember jó eséllyel tudja értékelni, amit lát.
Amit meg kell nézni: vezetőülés, kormány, pedálok, váltó, ajtókárpitok, taposószőnyegek, tehát minden olyan dolog, amivel a vezető vezetés közben fizikai kapcsolatban van.
A felsorolt elemek kopási állapotából következtetni lehet a kocsi által megtett futásteljesítményre. A nagyon kopott (sok esetben rongyosra) váltó körüli védőgumi, vagy műbőr, kormányborítás, a kopott pedálok, szőnyeg arról árulkodiuk, hogy a kocsi bizony megette a kenyere javát. Ahhoz, hogy a pedálokon levő gumi elemek síkra kopjanak, több százezer megtett kilométer szükséges. Ilyen autót ne vegyünk meg! Pláne akkor, ha a kilométerszámláló jóval kevesebbet mutat, mint ami a kopások alapján sejthető. MINDEN AUTÓ KILOMÉTERSZÁMLÁLÓJA VISSZAÁLLÍTHATÓ! Ezt jó, ha mindenki tudja. Sokan vannak, akik híresztelik, hogy az elektronikusan tárolt adatokat nem lehet módosítani, de ez nem igaz. Valóban vannak olyan adatok, amiket NEHÉZ módosítani, de ezek sem a kijelzett értékek. A modern autótípusok vezérlőrendszere tárolja a megtett km mennyiséget, ami a megfelelő eszközzel kiolvasható, és elvileg nem módosítható. Sajnos azonban ez nem igaz, az érték felül írható, de ez már elektronika kérdése, amihez nem igazán értek, a mikéntjét sem tudom, csak biztos forrásra hivatkozva mondhatom, hogy meg lehet csinálni ilyesmit...
Ha a kocsi belsejét is szemügyre vettük, ideje a motorra is rápillantani. De ezt majd csak egy legközelebbi bejegyzésben részletezném, mert nagyon hosszúra siekrült a dolog (pedig mennyi mindent nem részleteztem, hajjaj...), és mivel a moci a kocsi szíve, azt is alaposan szeretném kitaglalni. :)
Nemrég megkaptam valakitől a Szállító című film legújabb, harmadik részét. Nem töltöttem le, mert általában nem szeretek nagyon friss filmeket begyűjteni. Azok legtöbbször rossz minőségűek, vagy képileg, vagy hangilag, vagy is-is. A fenének van kedve csak azért kiábrándulni egy filmből, mert rossz minőségben nézi meg. valahogy így jártam az Üvegtigris 2. részével is. Bár ott nem a minőséggel volt a baj. Egyszerűen csak a végleges vágás előtti kalóz verzió volt meg, nem pedig az, ami végülis a mozikba, meg a DVD-kre is került. Naszóval...elkezdtem nézni, de az első rész kellemes emlékei után valami kevésbé kellemes fogadott, és félbe hagytam.
Ennek aztán az lett a hatása, hogy azóta se néztem meg a véglegest, pedig többen mondják, hogy teljesen más kategória, mint a kalóz volt...na mindegy.
Szóval bár le nem töltöttem, mégis idő előtt hozzám került a Szállító 3. része. A video anyaggal nem volt baj, nyilván egy külföldi oldalról származó DVD anyag lehetett, ami alá felirat került.
Ha nem baj, azt nem mondanám el, miről szól a film, mert azzal lelőném a poénokat azok előtt, akik még nem látták, viszont megnéznék. Inkább szorítkoznék kizárólag az élményre, amit bennem hagyott.
A Szállító első része szerintem nagyon nagyra sikerült. Akkor még újdonság is volt a dolog, nem folyt a csapból is Jason Statham figurája se, könnyű, egyszer nézhető mozi volt, a kategóriájához mérten jól felépített történettel, mozgalmas akciójelenetekkel.
A második rész nekem nagy cslódás volt, nem azt kaptam tőle, amit vártam. Igazából - bár láttam - alig emlékszem, miről szólt. Ez azért sokat elmond. Pláne nálam, mivel ha egy film tetszik, automatikusan megjegyzem gyakorlatilag az egészet. 2-3 megnézés után a szövegét szóról szóra is akár. De ez valahogy nem fogott meg.
A harmadik résszel Luc Besson és csapata a szememben valamicskét köszörült a csorbán, bár ebben is (mint minden nagyot mondó szuperhősös akciófilmben) vannak rendesen olyan látványelemek, meg akciók, amik a való életben kivitelezhetetlenek volnának.
Ami számomra jobban fáj, az a misztikum, ami a sztori lényegi mibenlétét körüllengi a fél film alatt. Magyarul az embernek fogalma nincs, hogy most akkor mi a rosseb történik, ki kivel van, ki kit miért üldöz, vagy miért nem üldöz, hogy kerülnek a képbe a szereplők, stb...Szerény véleményem szerint nem ártott volna jobban tisztázni a körülményeket, hogy a néző ne azzal legyen elfoglalva, hogy logikailag helyre tegye a dolgot, ezzel önnön munkától megfáradt agyát lezsibbasztva, hanem egyszerűen csak nézze meg, és élvezze a műsort, ahogy a kopasz autós csávó laposra ver mindenkit vascsővel, olyan autót vezet, amilyenről a fent említett néző csak álmodhat, de azt is csak jobb napjain, és akkor is csak úgy, ha előtte beküld a szervezetbe egy combos spanglit, aztán mindennek a megkoronázása képpen még meg...hódítja az eleinte közömbös, gyönyörű hősnőt is.
Modern kori szerelmi történet mobilokkal, gyors, sötét színű autókkal, környezetvédelmi törekvésekkel...amolyan francia-krémes James Bond, ruszki Bond-lánnyal, sorozathősként debütált rosszarcúakkal, meg mindennel, ami kell.
Persze nem lennék én magam, ha nem szúrta volna ki a szememet néhány éktelen hiba a filmben. Pl. a vezető oldali ablakon beugráló emberke lábbal úgy kirúgja az ablakot, mint a pinty, de aztán még az addig a sofőr helyén ülő delikvens is az utcára kerül az anyós-side-on. Érdekes. Ha ez a nájtrájder lenne, és KITT hanyag eleganciával kinyitja a másik ajtó, ezzel engedve utat a lendületet szerzett pókinak, még megérteném...de kirúgni egy kocsi zárt ajtaját...arra az esély zéró. Az ablakot betörni is...főleg annál a kategóriánál...egy olyan üvegen egy 130 kilós ember is ugrálhatna, az se kottyanna meg neki. Mindegy. De azért az, hogy a törés után 10 másodperccel ott virít a sérülésmentes üveg...az nem semmi!
Azt se néztem jó szemmel, mikor a kocsi vízbe zuhant, és Mr. F. a kerekekből kiengedett levegőt egy zsákkal összegyűjtve emelte ki a kocsit a vízből...kicsit erős volt...de annyira nem, mint amikor utána a már jócskán kiáztatott autót beröffentve elhajtott...azt hsizem erre mondják, hogy soha az életben... Azt már szégyellem is megemlíteni, hogy nem láttam, hogy fújattak volna a gumikba...
De még sorolhatnám bőven az ilyen enyhe túlzásokat, mert voltak, és még csak figyelni se kellett.
Ennek ellenére mindenkinek tudom ajánlani a filmet, aki nem csak a művészfilmekre gerjed, és nem veti meg a szórakozás ezen könyned, délutáni, akciódús, látványelemekkel jól megtarkított formáját. A csajoknak Jason Statham, a pasiknak a kocsik, és a nők elég okot kínálnak arra, hogy időt szakítsanak a filmre! Jó Showrakozást!
Ma reggel, mielőtt melóba indultunk (tesómat is hozom), hugim bekapcsolata a TV-t, és valamelyik szenny kereskedelmi adó szokásos reggeli beszélgetős műsorában egy riportot adtak. Nem tudnám megmondani a hölgy nevét, aki ott nyilatkozott, de valami roma szóvivő, vagy mifene volt. Lényeg a lényeg, hogy tipikusan az a szociológiai végzettségű valaki, akinek halvány lila segédfogalma nincs a valódi életről, és arról, milyen "emberek" is élnek ma magyarországon.
A mondandója lényege az volt, hogy "Félnek a romák". Az első reakcióm az volt, hogy "Nagyon helyes!". Bár ezt most itt írhattam volna csupa nagy betűvel is. Féljenek! Sőt! Rettegjen, akinek van rá oka, és ez egyáltalán nem fajgyűlölet, de ha valaki ezt is gondolja, olyan magasról sz... a véleményére, hogy öröm nézni. Soha életemben nem érdekelt, kinek milyen a bőrszíne, anyanyelve, szármatzása, vallása, bármi. De az utóbbi időben személy szerint kezdem nagyon unni, hogy ma Magyarországon mindenkinek mindent szabad, csak arról nyúzzák le az utolsó kis bőrcafatkát is, aki tisztességes munkából próbál megélni.
A fent említett hölgyike drámai tekintettel ecsetelte, hogy a cigányok ellen lejárató kampány folyik: a híradásokba csupa olyan bűncselekmény kerül be, ami valamilyen módon romákhoz köthető, a többiről meg nem is tudunk, teret kapnak az erőszakra buzdító, szélsőséges szervezetek, stb. Szegény cigányok meg csak a szenvedő alanyai mindennek.
Szándékosan írtam cigányt, és nem az annyira divatos romát. Még nem volt olyan régen, mikor én gyerek voltam, de emlékszem, hogy akkor a cigány szó nem volt szégyen. Falusi gyerek vagyok, a tipikus falusi búcsúban házról-házra jártak, és hegedűvel húzták a talp alá valót, az asszonyok a szép, kézzel készített terítőket árulták, stb. A száztagú CIGÁNYzenekart se ROMAzenekarnak hívják, a kurva életbe már, de ettől nemzetközileg ismert, és elismert MŰVÉSZEKről van szó.
Aki meg bűnöző, annál mindegy, hogy romát mondok, cigányt, vagy bármit. Bűnöző marad, akárhogy fényezik is.
Persze nem mindegy, milyen bűnt követ el valaki. Régebben is voltak "tyúktolvajok", akik meglopták a családnak a betevőt, vagy akik lomizásból éltek. De ezek, akik másfél kilós aranylánccal a nyakukban, meg minden ujjukon pecsét gyűrűvel feszítenek, igenis fizessenek meg, mert bűnözők. Azoknak a holmiknak az árát tőlünk lopták össze, és azért tehették meg, mert a törvények, és az ilyen rakás szerencsétlenségek, mint ez a némber a reggeli adásban őket támogatják. És most már gyilkolnak is. Mert akik azt a tanárt agyonverték a gyerekei szeme láttára, cigányok voltak. Akik M. Cozmát leszúrták, cigányok voltak. És még folytathatnám, mert a sor végtelen. Zéró toleranciára itt már rég nem csak az utakon lenne szükség.
Egy szó, mint száz, rohadtul ÉLJEN A MAGYAR GÁRDA, és ha az állam töketlen vezetése nem tudott rendet tenni, akkor jöjjenek ők, és tegyék, amit kell. Nem empátiára, meg finomkodásra van itt szükség. Próbáltuk, és nem, hogy nem működött, de csak bajt okozott. Oda kell csapni, méghozzá olyan keményen, hogy minden gazember megértse egyszer és mindenkorra: Van mitől rettegnie annak, akinek erre oka van!
Hosszú idő után megint itt vagyok! Éljen a rendszertelenség...! :) Amióta nem írtam, sok minden megváltozott. Új év, új tánc, régi élet...na igen... nem minden változik. Igazából én magam is a régi maradtam.
Közben eltelt a karácsony, szilveszter, új év, sőt, még a január, és a február is. Gőzerővel támad a gazdasági hanyatlás, emelkednek a törlesztő részletek, szűnnek meg a munkahelyek...(sajnos vannak olyanok köztünk, akiket ez érint). :(
Pár szóban akkor arról, ami kimaradt: a balesettel kapcsolatos ügy nem halad, hacsak azt nem vesszük haladásnak, hogy decemberben volt egy tanúmeghallgatás. És azóta csend van. Hogy mikor lesz már vége, azt nem tudom, de most már úgy vagyok, hogy bármilyen változás állna is be, örömömben pezsgőt bontanék. A rendőr lányt, aki a meghallgatást végezte, megkérdeztem, mikor lesz ennek teteje...szegénykém csak fájdalmas arcot vágott, és közölte, hogy nem tudja, mert nem rajtuk, hanem az ügyészségen múlnak ezek a dolgok. De azok a kis hamisak nem dolgoznak ám már december közepén... Éljen a magyar jogrend...!
A másik fél meghallgatása hamarabb volt, így megtudtam, hogy viselték a fiúk a dolgot... A rendőr lány (azért hívom így, mert nálam 2 évvel fiatalabb) elmodása szerint már keresik a kiskapukat... Na igen...ilyenek a gazdagok. Azért gazdagodtak meg, mert mindig megtalálják azt a kiskaput, amit a hozzájuk hasnonlók hagytak nekik, és maguknak azért, hogy sose kerüljenek igazán szorult helyzetbe...
A szilveszter...abból nem sokra emlékszem. A salsás csapattal együtt indult a dolog, egész jól. Aztán jöttek a welcome-drinkek, én meg mentem...a vécébe, és tettem pár kört a porcelánkormányos busszal. éhgyomorra ittam, nem esett jól. De a saját hülyeségem, és utólag volt is lelkiismeret-furdalásom, amiért elrontottam pár ember buliját. :( Minek iszik, aki nem bírja...nem vagyok az az alkoholista típus, most meg is látszott. Viszont legalább nem voltam másnapos...
A január lényegében eseménytelen volt. A február méginkább. Főleg, ha azt vesszük alapul, hogy a cégben egész hónapban nem volt munka. Még egy hét szabadságot is kivettem, mert már minden bajom volt attól, hogy egész nap csak ülök, és semmit nem csinálok... A fene se gondolta volna, hogy meg lehet unni a netezést is...pedig igen.
A kocsim...az francia. És a franciák, meg az olaszok inkább főzzenek, vagy bánom is én, de kocsit gyártani ne akarjanak! Nem elég, hogy mióta megvettem ezt a...*mod* autót, azóta már kb 200 ezer Ft ment rá (nem egész fél év, és 13 ezer km alatt...ez nálam nudli...), az értékéből, hála a gazdasági összeomlásnak kb. ugyanannyit veszített. Az 4 kiló bukó egy fél év alatt. Ez szép teljesítmény, még tőlem is.
Egyelőre ennyi. Ahogy most kinéz, lesz időm innen, a melőhelyről blogolni... :(
Na, akkor…! Miután ketten is megkértek, hogy írjam meg azt a bizonyos listát magamról, íme:
- Soha, semmilyen körülmények között nem eszek gombát
- Életemben legalább egyszer szeretnék elutazni Peruba, hogy lássam a Machu Picchu-t (most elég messze állok attól, hogy ez sikerüljön)
- Nagyon nehezen szakítok egy megszokott dologgal. Legyen szó csak ruháról, vagy akár egy emberi kapcsolatról.
- Ha megkérnek valamire, szinte képtelen vagyok nemet mondani. Ha kényszeríteni akarnak, szinte biztos, hogy nemet mondok J
- Legszívesebben a National Geographic fotósaként dolgoznék J
- Ha a saját házamban fogok lakni, minimum két kutyám lesz
- A kedvenc napom a szombat, legjobban a szerdát utálom
Az egyik, már nagy múltra visszatekintő alkotásuk a Command & Conquer néven futó stratégiai játék sorozatuk. Persze a fejlesztés kezdetén még nem EA címke alatt futottak ezek a gamék, akkor a Westwood cég fejlesztette az úttörőket, például a Red Alert-et, és a Tiberian Sun-t (akkoriban sok éjszakát átvirrasztottunk a koleszban a többi megszállottal együtt a monitor előtt ülve).
A koruknak nagyon megfelelő, és gyakorlatilag abbahagyhatatlan játékok voltak ezek. Aztán az EA átvette a stafétát, és folytatták a fejlesztést a Red Alert 2-vel, és társaival, egészen 2003-ig, aztán ezen a vonalon egy elég hosszú szünet következett.
A már ismert sztori folytatását egészen 2007-ig halogatták, amikor előrukkoltak a Command & Conquer sorozat 3. részével, ami a Tiberium Wars nevet kapta. Kicsiz aggasztott akkoriban, hogy nem lesz-e nagyon poros, és dohos szagú az újra előkapart történet, nem esnek-e át a ló túloldalára a grafikával, stb.
A TW. Nagyon kellemes csalódás volt, persze nem csak nekem: gyakorlatilag mindenki elismerően nyilatkozott róla akkoriban. Valahogy sikerült a fejlesztőknek megtalálniuk az összhangot a grafika, és a játékélmény között, ami pl. a Warcraft 3-ban nem nagyon jött össze. Gyönyörű volt (akkor), de a Warcraft 2-vel összehasonlítva messze nem hozta azt a monitor elé ragasztós érzést.
Az EA fejlesztői viszont elérték ezt a Tiberium Wars-ban. Biztos sok megszállott játékos ült megint éjjeleket a gépe előtt véres szemmel, mert „még ezt az egyet” végig akarta játszani. Nagyon jól eltalálták a grafikai rész beállíthatóságát is. A játék komolyan lebutítható, így az alacsonyabb teljesítményű masinákon is biztonsággal szaladgálhat (az alacsonyabb itt persze átvitt értelemben értendő, azért kéri a vasat rendesen), de fel lehet húzni nagyon komolyra is, és egy-egy komolyabb effektnél az átlag user kapkodhatja a fejét, és csodálkozhat. Persze a kockák, meg a szakcikkek írói mindenben találnak kivetni valót, és nekik a legszebben kidolgozott grafikán is van mit javítani, és a legkisebb hiba is bug, de a szélsőséges esetektől eltekintve azt hiszem összességében nagyon szépre és jóra sikeredett a játék.
Aztán, idén kijött a kiegészítő is, a Kane’s Wrath. Több újítást is belevittek, fejlesztések, új eszközök állnak a játékos rendelkezésére, ezúttal a rosszfiúk oldalán. Ha lehet ezt mondani, ez a kiegészítő még jobban sikerült, mint az „alap”.
Ezek után már nyilvánvaló volt (meg azért a kiszivárogtatott infókból is lehetett tudni), hogy lehúznak még egy bőrt a korábbi klasszikusról, a Red Alert-ről is. Ezt hivatott megvalósítani a most októberben megjelent Red Alert 3.
Komoly várakozással néztem (és még sokan) a dolog elé, és alig vártam, hogy kipróbálhassam. A boltokban persze csillagászati összegért (12000 Ft) szerezhető be a PC-re írt változat, így kevésbé legális, de jóval olcsóbb módon jutottam hozzá. Ha nem gond, ezt nem részletezném ;) …
A játék maga alig több, mint 7 gigát nyom, ami kevesebb, mint a TW. telepítője, de sokra nem megy vele az ember, kell neki a dual layer-es lemez.
Kis ügyeskedéssel tudtam hozzá működő crack-et is szerezni (nem is volt nehéz), és azon melegiben fel is tettem.
Kár volt.
A bevezetésben megvan az alaptörténet időutazó ruszki tudósokkal meg tábornokokkal, megölt Einstein professzorral, és fenekestül felforgatott téridő kontinuummal. Szerintem nagyon jól sikerült, és ezen a ponton még inkább vártam a játékot, mint azelőtt, így még nagyobb csalódás volt, mikor eljutottam odáig, hogy az első pályába belefoghattam.
A viszonylag kis pálya is átláthatatlan, vagy legalábbis nagyon nehezen átlátható. Az épületek szükségtelenül nagyok, az egységek kicsit olyan viccesek, mintha valami olcsó műanyag játékokat vezényelne az ember. Pirosak, zöldek, sárgák…giccsparádé az egész.
Na, de ez még csak a kezdet volt. Nem ítélünk túl gyorsan alapon mégiscsak felvettem a harcot a gonosz, és folyton támadó keleti birodalom erőivel szemben.
Az első pályán nem meglepő dolog az, hogy nincsen lehetőség komoly fejlesztéseket, és építkezéseket végrehajtani, szóval önmagában érthető, hogy a nyavalyás puskával szerencsétlenkedő gyalogosokon kívül egyéb eszközöm nem volt. Ez azért előfordul más játékoknál is.
Miután megkaptam a feladatot a feletteseimtől a TW-hoz hasonlóan videoüzenet formájában, és a gonosz mittudomén milyen japán hadvezér is megüzente, hogy jobb lesz, ha betojok, mert ők bizony jönnek. Az egységeimet a helyszínre vezényeltem, ahol az ellen már javában lőtte a pantheon méretű épületet, „of ’coz” kézifegyverekkel. Mert mi mással, nem? Na mindegy…
Mondom ennek a fele se tréfa, és mivel nem szokás más ember házát szétlőni, menten ráuszítottam a mindenre elszánt puskásokat a japcsikra.
Ez volt az a pont, ahol nem hittem a szememnek. Minden normális katona, ha fenékbe lövik, azonmód ellentámadásba lendül. De ezek nem!!!
Szépen sorban, nagyon rövid idő alatt, zéró humán áldozattal (az én oldalamon) az ellenség komplett erőit felszámolás tárgyává tettem, miután azok úgy irtották az épületet tovább, hogy a szemük se rebbent, miközben én egyik a másik után küldtem őket a másvilágra. Hát apám, ez nem semmi! Ha valaki úgy mondja, nem hiszem el, hogy 2008-ban van ilyen a játékiparban!
Szóval ez volt az a pont, ahol azt mondtam, hogy én többet nem kérek a fent említett nevetségből, és eszem ágában sincs tovább ott szerencsétlenkedni a keleti birodalom túrórudi gyanús (piros pöttyös) zászlaja ellen, és kiléptem…volna, ha tudok.
De ez a szemét (elnézést) olyan konkrétan lefagyasztotta a masinát kilépés közben, hogy csak a resettel tudtam letörni a hiba szarvát, és újra átvenni a gép felett az irányítást. Persze ez utóbbi baki könnyen betudható a crack-nek is, nem írom a játék számlájára.
Naszóval… ha szummáznom kellene az élményeimet a Red Alert 3-mal kapcsolatban, azt mondanám, hogy mindenki, aki szereti a Tiberium Wars-t, a Kane’s Wrath-t, vagy egyéb kellemes szoftvereket, az
BAROMI MESSZIRŐL KERÜLJE EL EZT A SZEMETET!!!!! (vagy vessen magára…hehe)
Mikor megyek munkába, vagy jövök hazafelé, mindig szól a kocsiban a rádió. Unalmas lenne a dolog, ha nem lenne zene, vagy legalább valami zaj közben. Reggelente mindig a Bumerángot hallgatom (igen, ez megint a reklám helye), legalábbis, míg oda nem érek a munkahelyre. Ez olyan negyed nyolc magasságában van. Délután, ha jövök haza, rendszerint van a reggeli műsorból egy ismétlés, amikor újra leadják a műsor legjobb részét, most már megvágva. Jókat szoktam röhögni a 3 nemnormálison. 
Ma éppen arról volt szó az említett újrajátszott részben, hogy mi is a sorban állás, hány féle sorban álló ember létezik, ki hogy viseli a dolgot, illetve mik azok a helyek/szituációk, ahol a leghosszabb ideig kell sorban állni. Erről az egészről eszembe jutott valami, ami mindig is foglalkoztatott, csak eddig még nem írtam róla. Ha a sorban állásra kerül valahol a sor, hamar kiderül, ki milyen ember. Ki az, aki nyugodtan kibírja azt a kis időt, ki az, aki hőzöng, stb. De leginkább az a szembetűnő, ahogy némelyek megpróbálnak mások elé kerülni a sorban. Ez persze nem a direkt módon történő beelőzést jelenti, sokkal inkább észrevenni akkor, ha pl. egy buszra felszálló, és jegyet váltó tömeget figyel meg az ember. Vannak, akik eleve úgy próbálnak helyezkedni, hogy jobb pozícióba kerüljenek, a már ott lesz a busz, és meg lehet kezdeni a felszállást. Sok ilyen esetet láttam, mert az általános iskola első osztályától a főiskola utolsó évéig buszoznom, vonatoznom kellett, de inkább most nem hozok fel példákat, mert olyan hosszú lenne ez a bejegyzés, hogy ember nem lenne, aki elolvassa. (Lehet, hogy így se…hehe) Maradjunk csak a fő vonalnál… Elsődlegesen az volt számomra mindig a kérdés, hogy mi az, ami elválasztja az erőszakosságot az élelmességtől, a tolakodást a helyezkedéstől, stb. Hol van az a határ, amitől már az egyik, vagy még a másik van. Vagy ez az egész csak az egyes emberek vérmésékletével, neveltetésével, személyiségével függ össze, és csak minimális köze van a társadalmi normákhoz…vagy semmi. Egyáltalán léteznek-e ezek a dolgok ténylegesen, vagy csak egy reakció az egész. Arra gondolok, hogy tolakodna-e bárki is, ha valaki odamenne, és szavatolná neki, hogy (a példánál maradva) lesz ülőhelye a buszon, vagy azt mondaná, hogy hagyja az egészet a fenébe, mert minek idegeskedni, ha nyugodtan is megtehetünk egy bizonyos dolgot, vagy dolgokat. Persze az életben rendszerint semmire nincs garancia, de a kérdés attól elméletben él. Mi magunk, illetve a személyiségünk határozza-e meg, hogy tolakszunk, és előnyt próbálunk szerezni másokkal szemben (adott esetben akkor is, ha nincs rá szükségünk, vagy éppen értéktelen az előny, amihez jutottunk), vagy a körülmények azok, amik „harcra” késztetnek bennünket. Esetleg az emberiség múltjából megmaradt, ösztönös viselkedésről van-e szó, ami akkor még az életben maradást szolgálta? Vagy csak én vagyok olyan elmebeteg, hogy egyáltalán eszembe jut erre választ találni…
